Apa is csak egy van, mégis elfeledkezünk róluk olykor és nem ünnepeljük meg őket külön napon, mint az édesanyákat. Pedig minden júniusban a harmadik vasárnap az APÁK NAPJA!
Az apák napja hazánkban még nem terjedt el, pedig elvileg a 20. század eleje óta világi ünnepnek számít. Egy olyan édesapa adta az ihletet az ünnep "kitalálásához", aki felesége halála után 6 gyermeket nevelt fel egyedül. Ma is vannak ilyen apák!
Mondhatnánk azonnal, hogy még egy kereskedelmi mizéria, miért ünnepeljünk kényszerből, stb...
...de ha kicsit magunkba nézünk, és elmerengünk, biztosan eszünkbe jut olyan emlék, ami miatt ezen a napon érdemes meglepni az apukánkat, vagy éppen csak gondolni rá.
Köszöntsük az édesapákat, nagyapákat!
Álljon hát itt egy vers az apákhoz, az apákról...
Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.
Az én apám kopott kabátu,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.
Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.
Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.
Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.
Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.
Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.
Ady Endre: Proletár fiú verse
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya..."
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek...
Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet...
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen...
De őt nem érti senkisem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.
Mezei András: Apja és fia
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.